Üres bölcsőt ringat...
Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna,
de nem lehetett
Tudod, a számla nagy,
a munka se vár
S jött a hír, hogy
a fiam már jár...

tovább>>>
 
'; ?>
Google PageRank

Válogatásunk a beérkezett pályázatokból


Válogatás az "Én hogyan menteném meg a férfiakat!?" pályázatunkra beérkezett pályázatokból

1.
Én nem mesélni szeretnék, csupán egy pár tanácsot adni azoknak, akik szeretnék sokáig maguk mellett tudni férfi társait. Mert igen is veszélyben vannak a férfiak. Nem sorolom mindet fel, de a magas vérnyomás, a stressz, stb. közrejátszik abban, hogy a férfiak egészségtelenek pl. az étkezés, szenvedélybetegségek stb. Most én drága nőbarátaimhoz szólok. Főzzetek egészségesen, kedveskedjetek neki, sokat kommunikáljatok, de ne vond kérdőre, ne anyáskodj felette, ne terheld a munkából hazaérkező párodat a kérdezősködéseddel, egy simogatás egy csók többet ér. A másik dolog, ami érinti a férfiakat, ha vidám nyugodt, pihent ,csinos feleség társ lenne a férfiak mellett ők is azok lennének, csak a nők is túlhajszolják magukat, fáradtan esnek ágyba, ilyenkor a legkisebb szikra is robban, pláne ha 2-4 gyerek nyafog folyton. A megoldás egymás segítése, szeretet, odafigyelés, megértés. Én személy szerint tapasztalatból mondom, sokszor segít és segített már a KÖNYVEK KÖNYVE a BIBLIA. Ha nincs neked és szeretnél egyet, tőlem kérhetsz, sőt tanácsot is szívesen adok, amennyiben szeretnéd és igényled. Állok rendelkezésedre kérdéseiddel. Én most gyesen vagyok és ráérek. Segítek, együtt könnyebb a problémák megoldása. Üdvözlök mindenkit és egy nyugodtabb évet kívánok.

2.
Úgy menteném meg a férfiakat, hogy ő nekik is el kellene menniük havonta szűrővizsgálatra, hogy elkerüljék azt a problémát, hogy mielőbb kialakulna a betegség meg lehetne előzni. Ilyen az AIDS betegség is, de azt még sajnos nem tudják gyógyítani, pedig milyen jó lenne, hiszen nem halna meg sok férfi AIDS fertőzésben. Mindenkinek el kellene menni szűrővizsgálatokra, hogy mielőbb tudják orvosolni a problémát, akkor nem lenne ennyi beteg a földkerekségen.

3.
Szerintem a kérdés egyik oldalról egyszerű de a másik oldalról, pedig nagyon is bonyolult. az egyszerű oldalnak azt tartom, hogy egyetlen ember nem tud minden férfit megmenteni mindenkinek magát kell úgymond megmenteni. A másik oldalról azért bonyolult szerintem, mert általában a férfiak nem foglalkoznak eléggé az egészségükkel. Arra már rájöttem, hogy hiába vannak a szűrések meg az úgynevezett komplett orvosi kivizsgálások általában vagy el vannak a férfiak foglalva vagy nem érdekli őket. Én azt tenném, hogy kötelezővé tenném minden cégnek, akár kicsi akár nagy, hogy az alkalmazottaknak kötelezővé tegye a különböző szűréseket és egészségügyi vizsgálatokat ahhoz, hogy munkába tudjon állni az alkalmazott. Így talán több férfi élne tovább.

4.
Én minden nap 20 dkg halat etetnék meg velük, /bárhogyan elkészítve/ ezt egy kínai öregembertől hallottam, "a hosszú élet titka a napi séta és mindennap halat enni." aki már majdnem 100 éves.

5.
Hogyan mentsük meg a férfiakat? Már az ókorban is tudták: mindent a nő irányít. A férfi pedig a végrehajtó. A nő élet és halál ura. Ez van ma is. Amikor a férjemet megismertem, allergiás volt porra, fűre, kutyára, macskára. Néha olyan beteg volt, hogy levegőt alig kapott. A tüdejére ment a köhögés, viszketett neki. Éjjel nappal az orrát fújta. Sosem voltam beteg. Ma már csak a parlagfűre allergiás, és ezt onnan tudom, hogy reggelente fújja az orrát. Mit tettem én? Szinte az életmódját változtattam meg. Rengeteg zöldség kerül az asztalra. A Fokhagymát és a hagymát imádjuk. Persze ő is akkor eszik, ha én is. De mivel mindketten szeretjük, így hagymát napi szinten fogyasztunk. Vacsorához, szendvics mellé. de a sültekhez is szívesen teszek. Rengeteg mindent főzök foghagymával. Csirkét, kacsát. Előnyben részesítem a sülteket. Rántott húsokat ritkán eszünk. Sültek mellé, még ha sültburgonyát kér is, teszek az asztalra uborkát, savanyúságot. Ő csak a fehér kenyeret szereti. Kijelentette. Én a barnát. De amiről nem tud, nem bánja. Még ha nem is barna kenyeret veszek. Legalább félbarnát. Lehúzom a címkéjét, ne is lássa. Elsősorban az étkezésen múlik sok. Koleszterin szintje is magasabb volt a kelleténél, most már rendben van. Nem dohányzik. Inni csak néha, néha. Alkalomra. De akkor is én kínálom egy kis pálinkával. Ez jó erős, és azt tartják, fertőtlenítő hatása van. A másik, a mozgás. Egész nap az irodában ül. Szerencsére kertes házban lakunk. Mikor megjön, sokszor megkérem, vigye ki a gyerekeket sétálni, nyírja le a füvet, locsoljon. Mindegy, csak ne a TV előtt üljön. Megjegyzem, van TV-nk, de nem fizettünk elő semmilyen alapcsomagra, Csak az RTL Klub jön meg és az M1. A híradón kívül néha egy-egy filmet megnézünk, többet nem is akarunk. A harmadik dolog a stressz. Mindenkiben benne van. De a legjobb kibeszélni. Ha hazajön a munkahelyéről, mindig kikérdezem. Nem veszekszek vele. Este forró fürdőt veszünk a gyerekekkel. Lefekvés előtt heti egyszer megmasszírozzuk egymást. Szeret haza járni, itt nyugalom van. Szerintem ennél többet nem tehet egy nő a férje egészségéért.

6.
Úgy érzem a férfiak megmentésében rendkívül nagy szerepet kap az, ahogyan a férfi közvetlen környezetében élő, rá hatással bíró nő szemléli a világot. Nőként, úgy gondolom, elsősorban a különböző veszélyforrások kivédésében, a prevencióban segíthetem férfitársaimat. A családdal rendelkező nő jó, ha odafigyel főzés közben a hozzávalók használatára, így óvva férjét és gyermekeit a túlzott zsiradék és cukorfogyasztástól, és a bio élelmiszerek fogyasztása is javasolt. És nem utolsósorban, a stresszmentes élet, mint tudjuk, ellenállóbbá, kiegyensúlyozottabbá tesz férfit és nőt egyaránt. Igyekezzünk hát a családi békét megtartani és magatartásunkkal elősegíteni!

7.
Úgy, hogy rendeznék nekik egy kis bulit, ahol lenne terápia is és ott elbeszélgetnék velük és segítenék nekik és kérdéseket tennék fel azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnének az életben elérni és amit tudok, azt meg tenném értük. És alapítanék egy alapítványt azzal kapcsolatban, „Hogyan mentsük meg a Férfiakat” és a beszivárgott pénzt nekik segítségükre használnám fel.

8.
Elmondhatatlanul örülök ennek a mozgalomnak, melynek hallatán nekem az jutott az eszembe milyen keveset mozognak a férfiak. Asszonytorna, aerobik, ahová nagyrészt nők járnak, van nagyon sok. Az 50 év körüli férfiak az én környezetemben pl. szinte semmilyen mozgást nem végeznek a munkán kívül. Szerintem tehát nagyon fontos lenne, hogy be tudjuk vonni őket a rendszeres mozgásba. Én el tudnék képzelni pl. férfitornát. Azt is tudom erre rávenni a férfiakat - tisztelet a kivételnek - iszonyatos nagy feladat lesz. De úgy gondolom megéri, mert az életünk csak velük teljes egész. Második férjemmel nem voltunk fiatalok, mikor összekerültünk, közeledtünk az ötven év felé. Mondhatom nem volt egy sportszerető. Ellentétben velem, aki a sport minden fajtáját szerette és szereti. Majdnem ötven évesen szerettettem meg vele a síelés és a tél szépségeit. Azóta Ő is imádja a telet. Imádunk túrázni, sétálni, de tudom még több mozgás kellene. TEGYÜNK HÁT ÉRTÜK!

9.
Régi kabarétréfából emlékszem erre a mondásra: -Segítsen neked a nőtanács! Bár ilyen egyszerű lenne, de nem lehetünk büszkék a nőtársadalmunkra. Ilyen rémisztő adatok hallatán megfogadhatnánk, hogy: -Más kakasa nálam nem kapirgál. Így átgondolhatnák a férfiak, hogy csak akkor lesz új tyúk /friss pipi/, ha a régi tojóval már lerendezték a múltat, és megszűnnének a manapság általánossá vált utolsó hazug évek. Ezzel nekik is sokat segítenénk.

10.
Sziasztok! A legelején kezdem: 3 éve párkapcsolatban élek és rendkívül aggódom miatta. Amikor megismertem a kedvesem életerős, energikus férfi volt. Most is az, csak egy kicsit másként. Egyre fáradtabb, stresszesebb és pocakosabb. Most kezdek rádöbbenni, hogy nem szeretnék egy kövér fiatalembert magam mellé. Na nem mintha lenézném a kövér embereket, tévedés ne essék, de ez nem az ő életformája. Én aktívan edzek mindennap 2 óra hosszat és szeretném, ha ő is kapcsolódna hozzám. Mivel ez kevés sikerrel járt, az étrendjén változtattam. Húsimádó és hogy ne kelljen lemondania a húsról, csirkeételeket készítek neki. Ez már úgy gondolom félsiker. De a legfontosabb hölgyeim, amit soha ne feledjenek el, szeretet, megbecsülés és tisztelet a férfiak iránt. És vigyázzanak a pocakokra.

11.
Tisztelt Mozgalom Szerkesztőség! A Nők Lapjában olvastam a "Mentsük meg a férfiakat" mozgalomról és tudtam, hogy írnom kell. Évek óta nagy erőfeszítések árán próbálom fiamat megmenteni. Végig peregtek az elmúlt 10 év eseményei, ennek a küzdelemnek elszenvedett állomásai. Fiam most 42 éves. Értelmes, tisztelettudó, csendes, mély lelki érzelmekkel. Villanyszerelőként, 30 éves korára jó nevű egyéni vállalkozó volt egy kisvárosban. Társával szépen rendezetten éltek, volt lakásuk. A második gyermekük születésekor, társával egyetértésben, fiam egy nagyobb vállalkozást indított be. Ehhez a lakásukat eladva, kölcsönt felvéve teremtett kezdő pénzt. Albérletbe költöztek a nagyobb haszon, jobb életkörülmények reményében. Egy éven belül ebből anyagi csőd lett. Tartozások és maradt az albérlet. Párja fél éven belül talált egy új társat, külön albérletbe költözött a gyerekekkel. Fiam a gyermekeit nagyon szereti, a nevelésükben részt vesz. Nehezen viseli a tőlük való különélést. A család: Apa, Nagymama, testvérek segítségével tudott "kilábalni" a válságból, amit igazán nem hevert ki soha. Vállalatnál, vidéken dolgozott és várta a hétvégi gyermekeivel való találkozást. 2006. kora tavaszán egy új lehetőséget kínáltak neki. "Baráti" kölcsönből indított egy új vállalkozást. Ezt a lehetőséget főként azért fogadta el, mivel megszűnt a munkahelye. A kölcsön mellett ígéretet kapott gépek, technikai eszközök használatához. Mi szülei kértük ne vállalja túl magát. Dolgozott éjjel-nappal, hétvégeken egyetlen szabadnap nélkül. Újabb kölcsönök kellettek anyagra, eszközökre, foglalkoztatásra. Fél éven belül a szerződött munkát átadta. Nem fizették ki a megállapodás szerint. A "baráti kölcsönt" uzsorakamatostól számlázták vissza. Nem a szakmai tudással, munkaminőséggel volt a baj, hanem a technikai feltételek hiánya és a saját anyagi önerő hiányzott. 2007. januártól új munkamegbízást nem kapott. Láttuk, hogy fiúnk egyre jobban szenved, és nagy baj van. Tanáccsal már segíteni nem lehetett, pénzzel pedig nem tudtunk. 2007. áprilisban öngyilkosságot kísérelt meg. Isteni segítséggel lányom és én észrevettük. A gyomormosás segített az életét megmenteni. Ezután 8 hónap pszihiátriai kezelés következett, még kétszeri öngyilkossági kísérlettel.
Nem akart élni. Ezt a teljes lelki összeomlást végig szenvedte az egész család. Itt beleértem kislányát, aki 13 éves és kisfiát, aki 11 éves. Amíg Ő kórházban volt egyik tartozása fejében elárverezték egyetlen utolsó munkaeszközét a gépkocsiját. Mi: férjem, lányaim néha a gyermekei és én, pedig csak mentünk látogatni, reményt és hitet adni, hogy van miért tovább élni. Mivel a kórház tőlünk 70-km-re a megyeszékhelyen van, ez sem volt könnyű feladat. Munka után, hétvégeken sorba beosztva nagyon sűrűn látogattuk. Egyik látogatás után, amikor fiam nem beszélt velünk, kisfia napokig szótlan és szomorú volt. Ezt követően a gyerekeket többé nem vittük. Sokszor voltunk a kórházból hazafelé szörnyű lelkiállapotban, mert fiunk csak azt hajtogatta -miért mentettük meg, Ő alkalmatlan erre az életre- Teltek a hónapok, és Ő nem, hogy javult, hanem a depresszió legmélyebb bugyraiba került. A gyógyszerektől vagy aludt, vagy kábult volt. Arca megtört, szemei a teljes érdektelenséget tükrözték az élet iránt. 2007 karácsonyára -talán nem csak az orvosi gyógyítás-, hanem az én kitartó imám is hozott-javulást. Hiszek benne, hogy kifelé megyünk a megpróbáltatásokból. Újra örül a gyermekeinek, vannak tervei. Igaz két segítőkész ember is jelentkezett. Ismerve fiam munkáját, munkalehetőséget ajánlottak. Ez szinte egy csodával ér fel. Hiszen tudom, hogy nem egészen természetes egy mély depresszióban szenvedő embernek, aki öt féle gyógyszert szed munkát kínálni. Megmutatkozott ki az, aki barátja, ki maradt a bajban velünk. A sok telefon érdeklődés is jól esett. Sok vigaszt nyújtott egy baráti házaspár mély együttérzése, akik meghallgattak, próbáltak tanácsot adni és időnként személyesen is látogatták fiunkat. Tudom, hogy a családnak van a legfontosabb szerepe a gyógyulásban. Ezt orvosa is megmondta -"a család segítő szeretete nélkül a gyógyulás nem megy.-" Fiamnál a kétszeri teljes eladósodás vezetett ehhez az élethelyzethez és betegséghez. Ilyen esetben szerető család nélkül sok ember marad munka nélkül, válik hajléktalanná és kerül az utcára. Fiam depressziója elején gyakran elmondta orvosának, hogy nekünk szüleinek ő csak terhére van. Ebből a gondolatából nehéz volt kimozdítani. Félelmei közé tartozik, hogy gyermekei szégyenlik, amiért nem tudott egzisztenciát teremteni. Saját magával szemben érez kudarcot. Ezért elvesztette az önbecsülését. Ebből következett, hogy Ő nem való erre az életre. Nem tudta feldolgozni a két anyagi eladósodást. A pszihiátrián volt családi terápia is. Felmerült a szülői felelősség kérdése. Természetesen gyermekkorban: a túl nagy elvárás szülői részről. Főként az apa a fiától elvárja, hogy kőkemény küzdő legyen, mindenben a legjobb. Férjem is örökké "harcban állt a fiával mit, miért nem jól tesz. "Persze férjemre soha nem nehezedett ekkora nyomás, ami ma a létbizonytalanság miatt van. Mert aki kölcsönből kezd kényszervállalkozást, ráadásul gyermekien hiszékeny, nem kőkemény küzdő, hisz az adott szóban teljesen kiszolgáltatottá válik. Pl., amikor fiam beosztottja szerzett egy munkát és azért aránytalanul nagy hasznot kért, amit meg is kapott. Mit tehetünk mi anyák, feleségek, nők? Én, sajnos már csak a bekövetkezett összeomlás után a gyógyításban, a hitet adásban tudtam fiam mellé állni. Lányaim is rengeteget segítenek. Testvérükkel való sok-sok találkozással, beszélgetéssel, hivatalos ügyintézéssel, munkalehetőség kereséssel. Mint akik ismerik bátyjuk rejtett titkát még közös terápiás megbeszélésen is rész vettek a kórházban. Ma, amikor már van jele a gyógyulásnak, tudom, hogy még hosszú út áll előttünk. A sok adósság, meg nem fizetett adók, az elárverezett gk. fennmaradt kölcsöne még valóságos rémálom a fejünk felett. Mégis van remény és hiszem, hogy 42 évesen is lehet újra kezdeni. Anyák, feleségek, testvérek ez egyedül nem megy. Fiam beleesett abba a hibába, hogy kis lakásból túl hamar szeretett volna házat, kis autóból nagyobbat, kis vállalkozásból céget. Kockára téve evvel a már kemény munkával megszerzett biztos kis otthont, családot, megélhetést. Közben óriási nyomás nehezedett rá, kölcsönök feküdtek áruban, anyagban. Elragadta a képzelete: "bárki elérheti élete nagy álmát". Akis álmait elérte és el is veszítette. Ebbe belerokkant a lelke. A szeretett nő, társ, pedig elhagyta A tragédiák megelőzésében lenne az igazi nagy feladata a nőknek. Okos szóval visszatartani a férfiakat ettől a gyilkos túlhajszolt elérhetetlen álmokat kergető versenyfutástól. Persze tudom, hogy vannak kivételes emberek, akiknek ez sikerül. Még a reklámok is csábítanak a követésükre, de vigyázat ebbe rengetegen belehaltak már. Kérem, hogy nevem és címem ne tegyék közzé. Tisztelettel egy édesanya.

12.
Nem csak a látható jelekre kell odafigyelni... Ugyanis a látható jelek előtt alakul ki a probléma. Hiába mondják azt, hogy a férfiakban működik a vadász ösztön, azért nekik is szükségük van egy biztos pontra, egy társra, ill. egy szerető családra az életükben. A családi harmónia sokmindent megold. Kiegyensúlyozottabb, életvidámabb az ember, ha tudja otthon megnyugvásra lelhet. "Mentőöv" lehet tehát a család, emellett a sport, a hitközösség (vallásosság), Én azt vallom, hogy ezekkel a hátterekkel nagyobb esélyünk van arra, hogy ne betegedjünk meg. Persze figyelni kell a táplálkozásra is. Hiszen az is nagyon fontos. Egyesek szerint azok vagyunk, amit megeszünk. A nők feladata nagyon nagy. A férfiak hajlamosak elsiklani a betegségek, a jó táplálkozás mellett. A nők feladata az, hogy egységben tartsa a családot, és figyeljen mindegyik tagjára. Tehát én úgy menteném meg a férfiakat, hogy odafigyelnék arra, mit esznek, mennyit sportolnak, és mit, és a lelki, pszichikai okokra is.

13.
Mentsük meg?, mentsük meg?!, mentsük meg! mentsük meg... Hát igen, mielőtt úgy járunk, mint a Védett férfiak c. könyvben az a kettő, aki túlélte. De mégis, miért? Miért kellene megmenteni őket? A FÉRFIAKAT, AZOKAT IGEN! A férfiakat? Azokat? Igen? Milyen más hangzású, milyen más tartalmú, ha kérdezek, ha gúnyolódom, ha elgondolkozom, ha, ha, ha...És ez most nem a nevetés ha-ha-hája. Mert tény, hogy a férfilakosság halódik. Tény, hogy hála Istennek vannak olyanok, akikért meghasad a szív, de, ha szétnézek a "halpiacon", hát szomorú leszek. Az első és legfontosabb dolog, amely ebben a témában eszembe jut az az, hogy az ő agyuk egész másra kattan, mint a mienk. Vannak ebben a témában humoros és véresen komoly könyvek, kutatások, de ma már megállapított tény, hogy a két nem agya teljesen különböző, ezért az indíttatásuk is teljesen más bármilyen témában induljunk is el. Egy férfi pszihiáter, pszihológus segítségével elmerülhetnénk a témában - nem ártana elolvasni a Csernus könyvet, amely eléggé lerántja a leplet a párkapcsolatok mibenlétéről, és a nőiesedő férfiakról, akik viszont ezt genetikailag nem bírják feldolgozni, ezért lesznek agresszívak, alkoholisták, dohányosok, mert a bennük genetikailag kódolt: "védem a családom, én tartom a hátam mindenért, keresek annyit, hogy nyugodtak legyenek a körülmények, védem, óvom őket", már nem aktuális feladat, hiszen a nőknek is dolgozniuk kell a megélhetésért, ezért a nő is kénytelen férfiasodni, hogy vezessen, hogy kereket cseréljen, hogy fessen, hogy ellássa a környezetét, hogy megoldja a problémákat, akkor is, ha a férfi épp dolgozik, vagy a kocsmában bút, kisebbségi érzést felejt, vagy a számítógép előtt épp egy társkeresőn szexpartnert keres, vagy csak egyszerűen az a munkája. Miközben a nők dolgoznak, gyereket látnak el, főznek, mosnak, takarítanak, vágyakoznak. S mindkét fél, mivel átvette a másik szerepét, csak épp nem a jó oldalánál fogta meg a lécet, duzzog, sértett, megfelelni vágyó depresszív, antikommunikatív. Eközben elfelejtjük, hogy miért is vagyunk, voltunk együtt, hogy közösen sokkal könnyebb. Csernus doktor azt írja, hogy a felelősségérzet hiányzik, hogy görcsös minden ember. Ezt én is érzem, s gondolom ezért, s azért, hogy görcseit oldja, azt adja fel, ami a leginkább összetartja a családot, a társadalmat a felelősségét aziránt, akit megszelídített. Nézzük meg magunkat, nézzünk körül az utcán feketébe, szürkébe, sötétkékbe öltözött, lehajtott fejű embereken, nézzük a járműveken kifelé leső, gyermeküket csak a helyfoglalás agresszíóáig vállaló anyukákat, az ápolatlan, alkoholtól, cigarettától bűzlő, nagyhasú férfiakon, a kiábrándult szemű nőkön. Mire gondolunk? Sokszor játszom azzal a gondolattal, hogy azokat a párokat, akik szerintem összetartoznak, - amely egyébként csak a nagyon szoros egymás mellett ülésből derül kis, hiszen nem kommunikálnak, gondolatban cselekedtetem, és elképzelem, mit tesznek a következő időben, amikor már nem látom őket. Hát nem vidám a történet. Elképzelem, hogy hazatérnek, együtt, vagy külön, a feleség, társ végigcsinálja az esti "kurzust" a lakásban, a gyerekkel, aztán az a kérdés van-e ereje, kedve, gusztusa egy ilyen férfival szerelmezni, vagy van-e ereje, témája, hogy kommunikáljanak. Sokat gondolkodom azon is, hogy miért fogy el a szó? A kommunikáció kölcsönös hiányától, a nők nagyfokú és kényszerű önállósodásától a férfiak kisebbségi érzése még erőteljesebb lesz, és méginkább borul minden. Vajon nem ezért vannak tele a társkeresők, kapcsolatban élő férfiakkal? A kommunikációt, pedig tanítani kéne. Sajnos a technika fejlődése ennek ellene szól, és így mindenki valamit bámul, mikoron pedig beszélgethetne is... Társas magányban élünk ebben a társadalomban, ebben az új, de nem szép világban, itt Magyarországon még inkább, mint bárhol a környező országokban. Minden embernek, férfinak, nőnek egyaránt szüksége van egy ölelésre, egy mosolyra, értő társra, munkahelyre, megbecsülésre, felelősségérzetre, és tudatra, feladatra, amely ezeket kialakítja, és elvárja, arra, hogy emberként kezeljék, és emberként élhessen. Mi lehet a megoldás? Mi lehet a kulcs, hogy ez a tendencia ne romoljon még tovább? Mi lehet a kulcs, hogy a férfiak is igényeljék az egészséges életet, a sportot, a kommunikációt, a felelősségvállalást a családért, a gyerekekért, azért a társért, akit megszelídített, s aki megszelídítette? Nehéz, és szerteágazó kérdés. Már a kismamákat kellene oktatni, hogy tanítsák meg a fiaiknak, hogy nem attól férfiak, hogy tetováltak, hogy kopaszok, és kigyúrtak. Hogy nem attól férfiak, hogy oda tudnak csapni, ha kell, hogy bármilyen mennyiség lecsurog a torkukon, hogy a vadászat ösztöne ne abba merüljön ki, hogy megcsalja majd a párját, hanem, hogy a saját territóriumát védi, építi és gondozza. Hogy meg kéne tanítani a kismamáknak, hogy a lányuknak is kutya kötelességük olyan férfiakat választani, vagy megtartani, akikre felnézhetnek, vagy alakítsák őket olyanná, és ne pénzkereső automatákká, hogy vonják be őket a problémáikba, a gyermeknevelési gondokba, hogy legyenek velük együtt, értük és figyeljenek rájuk, hiszen a női empátiára nagy szükségük van. Legyenek okosak, és ne nyúzzák azokat a férfiakat, akiket lehet. A férfiak, pedig próbálják meg a problémáikat ne alkoholba, cigibe, zabálásba, és félrelépésbe ölni. Jaj, de szép is lenne a világ, ha mindez megvalósulhatna!, Ha az ember találhatna magának olyan társat, akivel közösen védik, óvják azt a pár évet, amelyet ezen a földön együtt tudnak tölteni békében, szeretetben, és megértésben.


14.
Két nagyon fontos lépés van, ez egyik az egészséges táplálkozás, másik a sport. Élettársammal nem eszük fehér kenyeret, barnát csak. Azt is inkább kovásszal készítettet. Rengeteg halat, főzeléket, gyümölcsöt, zöldséget eszünk. Persze mi is szeretjük a magyaros ételeket, de heti egyszer. Télen, pedig minden este két citromot, két narancsot és egy grapefruitot kifacsarunk, béres cseppel megisszuk. Így szinte egész telet nátha nélkül átvészeljük. Van két kutyánk, farkaskutyák. Minden nap visszük őket sétálni. Ez napi 1 órás sétát illetve futást jelent. Ezzel próbálom menteni párom életét.


15.
Nem pályázom, csak mesélek egy történetet az életemről. A jelenben, ha ki kell töltenem egy űrlapot, vagy nyomtatványt a családi állapot megjelölés mellett ez kellene álljon: özvegy. Rövidesen 35 éves leszek és ez a "titulus" még a mai napon is hihetetlen. A férjem 2006-ban, autóbalesetben hunyt el. Van egy 5 és fél éves csodálatos lányunk. A legjobbat és a legtöbbet Rajta keresztül hagyta itt nekem. Meghalt, mert sorsszerűen így kellett történnie. Ez az a magyarázat, amit az ember a legkönnyebben el tud fogadni. De nekem meg kellett értenem, hogy mi miért történt. Van egy közhely, amire legyintünk, holott nagy igazság van benne: Valahol minden férfi/nő egyforma. Az életünk úgy haladt a baleset felé, hogy nem lehetett nem észrevenni a jeleket. Féltem, de kimondtam, hogy nem akarom őt két éven belül eltemetni. 22 nap múlva meghalt. Meghalt, mert a férfiaknak szinte soha nem elég, ami van. Az egyik cél után jön a másik, és ez nem baj, csak az a baj, hogy nincs benne mértékletesség. Nincs az a pénz, egzisztencia, ami pótolhatná az Apát, a Férjet a családok életéből. Miért van szükség olyan álmok megvalósítására, ami erőnkön, türelmünkön és a legfontosabb a szeretetünkön is sebeket ejt? Miért van az, hogy nagyon sok minden megváltozott és miért van az, hogy a változásokhoz képtelenek vagyunk alkalmazkodni? A férjemet már nem tudom segíteni, de a saját példámból mások is sokat tanulhatnak. És most leírom mi az amit én tanultam meg az elmúlt több, mint egy év alatt /és tudom ha lesz még férjem így fogom megmenteni/: Az életet együtt kell élni és nem egymás mellett. Nem azt kell nézni, hogy mit csinálnék másképpen, hanem amit csinálok jól csináljam. A negatív hatásokat nem egymásra kell "pakolni" hanem megtalálni, hogy miért lett negatív a helyzet. Csak magamnak szeretnék megfelelni, mert akkor megfelelek mindenkinek. Annyi pénz kell az élethez, amekkora igény van az élet élésére. Az igény viszont soha nem lehet több, mint amennyi pénzed van. Ha több az igény hajszolni fogom a pénzt. Törődöm magammal. Ha valami nem megy, nem erőltetem. Lesz nap, mikor többet haladok előre, mint mikor akarom. A célokat tudom, de akkor valósítom meg, mikor az ideje elérkezik. Ha figyelek magamra, mások is figyelnek rám, és ha rám figyelnek, akkor tudom, hogy jól csinálom a dolgaimat. Ha a férjem ezeket megérthette volna, lehet, hogy még élne. Hisz egy pillanatban benne volt minden: kimerültség, fáradság, erőn felüli célok, megfelelési vágy mindenkinek, és a pénz, hogy több legyen. Belehalt. És ami nagyon fontos: feleségként, anyaként, nőként én ezt nem vártam el Tőle.


16.
Én úgy menteném meg a férfiakat (mármint ha lenne elég türelmem ehhez persze), hogy elfogadnám, sőt talán még meg is dicsérném a velük járó fura dolgokat. Például ha nem találnak oda valahova, nem magyaráznék, hogy ugyan kérdezzünk már meg valakit, hogy merre kell menni, hanem hagynám, hogy hadd próbálkozzanak még egy kicsit, és találják meg maguk a helyes utat. Talán még meg is dicsérném, milyen nagyszerűen megoldották a helyzetet. Ugyanígy nagyon örülnék, ha egy nehéz valamit sikerülne egyik helyről a másikra vinniük, vagy kikergetnék a berepülő méhecskét. És ezektől a dolgoktól talán marha boldogok és büszkék lesznek, fontosabbnak érzik majd magukat, és ezt az immunrendszerük sem hagyhatja szó nélkül!


17.
Mindig és minden esetben biztosítom őket, hogy ők a FÉRFIAK! Kutya kötelességük gyámolítani a nőket... Szépen szólok hozzájuk, kedves vagyok, meghagyom nekik azt a látszatot, hogy az ő akaratuk a döntő! Ezáltal megmenekülnek a felesleges dolgoktól. Lásd: henyélés, üvöltözés, ivászat, kicsapongás. Jó nekik, ha azt hiszik, uralkodhatnak rajtunk, nőkön. Ezért általában boldogok, ha vezérbikaként tekintünk reájuk.


18.
Kedves Nőtársaim! Először is tegyük helyére a szereplőket! Legyenek a férfiak újra férfiak, a nők pedig újra nők! Felejtsük el a ránk kényszerített emancipációt! Látjuk mit eredményezett! Hová jutottunk? Helyezzük vissza a férfiakat a természet adta Szerepbe! Tisztázzuk, mitől férfi a férfi: - mer, tud és akar felelősséget vállalni - ha kell, tud gyengéd lenni. Várjuk is el tőle ezeket a tulajdonságokat! Higgyük, hogy ő is szeretné megélni. Kedves nőtársaim, míg nekünk folyton a férfiakon jár a gondolatunk, addig ők elsősorban munkahelyi pozícióra és őszinte baráti kapcsolatra vágynak. Ne tiltsuk el őket ezektől. Törekvés a kisajátításra az egyik legkártékonyabb tevékenység. De ha szükséges legyünk társai mindenben, érdeklődéssel hallgassuk történeteiket, éreztessük, hogy támogatjuk ambícióit. A férfi lélek érzékenyebb, mint a miénk, könnyebben megsérül. Vigyázzunk rá, egy kicsi, érzékeny gyermek lakozik benne. Ne sértegessük, ne gúnyoljuk. Csúnya, durvaszavakkal, erőszakkal semmire sem megyünk. Nekünk az a jó, ha ő boldog. Erősítsük önbizalmát. Szóljon most pár sor a női szerepről is. Sok nőtársam sajnos nincs tisztában a klasszikus női szereppel. Térjünk vissza a hagyományokhoz és legyünk nők. A női feladat szerteágazóbb, sokoldalúbb és több alkalmazkodást kíván. Hiszen ezért is vagyunk szívósabbak, tovább élők. Női szerep a barátságos és meleg otthoni légkör megteremtése. A család, rokonság összetartása. Az ünnepek méltó megülése. Az egészséges életmód fenntartása, itt a táplálkozás és a rendszeres testmozgásra is gondolok. Női szerepkör a betegápolás és a természetes gyógymódok ismerete, alkalmazási képessége is. A biztos háttér nagy segítség. Ott fel lehet töltődni és le lehet tenni a terheket is. Nekem akkor jó, ha úgy cselekszem, ahogy neki jó, és már itt is vagyunk a hitnél. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Saját tapasztalataimból ered a felismerés, hogy hit nélkül nem lehet harmonikus kapcsolatban élni! 55 évesen írom ezeket, több tartós szerelmi kapcsolattal és két házassággal a hátam mögött. Őszintén ajánlom a hitet. Nincs más megoldás hosszabb távon! Csak Isten hitben élő emberek tudnak igazán stresszmentesen élni. Itt lehet csak igazán számítani a mindennek ellenére való szeretetre, odaadásra, igazi társra. Itt könnyebbül meg igazán a lélek és oldódik fel a stressz. Ha baj van, akkor is teljesen mellé állok és azt nézem miben segíthetek, hogyan tudok a javára cselekedni. Isten felé fordulva elfogadjuk, amit ránk mér a sors, bármi jön, ha ilyen szeretet és Isten hit van, minden van, ennél nincs több. Javaslom kedves nőtársaim, hogy mentsük meg hit felé fordulással a férfiakat, a családot, magunkat és Magyarországot!


19.
EZT AZ IRÁST 2008. JANUÁR 10-ÉN KÉSZÍTETTEM. Pályázatom a mai kor technikai és műszaki lehetőségeit kihasználva bizonyára rendkívülinek számit. Arra szeretnék mindenkit ösztönözni, hogy az internet biztosította hatalmas tudásbázist felhasználva olvassa, hallgassa meg azokat a honlapokat amiket ajánlok. Ajánlataimmal az a célom, hogy olyan ismeretekhez jussunk ami ténylegesen az egészségi állapotunkon javítana. Törekedtem arra, hogy a honlapoknál ne a terméket reklámozzam de ezt nem tudtam teljesen elkerülni. 21 éve tértem át egészségügyi okból a húsmentes táplálkozásra. Ez az idő folyamatos tanulással, önképzéssel telt el. Mint ismert az emberek egészségtudata igen alacsony szinten áll. Ahhoz, hogy ez a kedvezőtlen helyzet megváltozzon elsősorban a tanulásra, tanításra, megelőzésre kell nagyon odafigyelni. Abban, hogy a férfiak átlagéletkora még a nőkénél is kevesebb nagyon sokat számít, egy helytelen nevelési gyakorlat. Arra gondolok, amikor egy kisfiú elesik, és egy kisebb sérülése lesz, majd sír. Azt mondjuk, csak nem sírsz egy ilyen semmiség miatt, ez katonadolog. Ezzel megteremtjük az alapjait annak, hogy felnőtt korában sem fog panaszkodni, és addig hajtja magát, míg jelentkezik az első szívinfarktus. Ajánlatom nem fontossági sorrendben négy pontra osztható fel:
1., A tiszta, alacsony ásványi anyag tartalmú ivóvíz fontossága. El kellene már a tudós uraknak azt ismerni, hogy nem a víznek a feladata szervezetünket ásványi anyagokkal ellátni. Ehhez kellene egy paradigmaváltás, ami azt jelenti, hogy egy tudományosan vallott nézetet teljesen el kell utasítani. Szervezetünk nem képes a vízben lévő szervetlen ásványi anyagokat beépíteni. El kell azt mondani, hogy többféle vízszűrő rendszer is ismert már.
2.,A következő hatalmas téma a táplálkozás. Ez az, amihez valamilyen szinten mindenki ért és van véleménye. Ennyi idő után az a meggyőződésem akkor étkezünk helyesen, ha nem fogyasztunk állati fehérjét, vagy ha mégis az legfeljebb tejtermék. Ha lehet ételeink ne legyenek hő hatásának kitéve mert így sok vitamin tönkremegy.
3.,Az ipari forradalom kialakulásával, és az étkezésünk megváltozásával együtt járt, hogy fogaink igen erősen kezdtek elromlani. Ettől az időponttól kezdték el nagyszámban az amalgám fogtöméseket alkalmazni. Az amalgám 50%-ban higany és más fémeknek a keveréke. Az első amalgám ellenes háború már 1833-ban elkezdődött, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is tart. Gondoljon kérem bele, amikor a fogorvosi rendelő vagy fogtechnikusi laboratórium megkapja a higanyt egy halálfejes dobozban van mint veszélyes méreg, a pácienseknek nyugodt szívvel beteszik, de amit eltávolítanak azt mint különösen veszélyes anyagot kell kezelni.
4.,Ha őszinték vagyunk, vagy merünk lenni, el kell ismerni, hogy szexuális életünk elég siralmas. Ezt az is mutatja, hogy a nyugati kultúrákban milyen magas a válások száma. Ez nem volt mindig így, a XII-XIII században, Indiában ismerték és gyakorolták a „tantrát”. Ezt a tanítást a muzulmán vallás térhódítása szorította háttérbe, sajnos mind a mai napig sikeresen. Ez egy magas fokú szexuális és szerelmi kultúrát jelentő tanítás.


20.
Szerintem a férfiakra úgy kell tekinteni minden nap minden percében, mintha számunkra ő lenne a legtökéletesebb ember és férfi. Félistennek hívom a páromat, remélem el is hiszi. És sokáig lesz mellettem. :)


21.
Sajnos szomorú, hogy ilyen alacsony a férfiak átlagéletkora. Megboldogult édesapámat is 56 éves korában veszítettük el. Én a következőkkel próbálnám megmenteni a férfiakat: - Vitaminok - Mozgásra ösztönzés (pl. olcsóbb fitnessz bérletek; együtt mozgás a gyerekeikkel, unokáikkal) - A nőkön múlik, hogy mit esznek a férfiak, ezért fontos hogy egészségesebb ételeket készítsünk.


22.
Csoda. A napokban képzős barátnőm jutott eszembe. Mi lenne, ha megkérdezné? -Teljesült az álmod? Írsz? -Nem- felelném. Szinte, azóta sem jutott eszembe. Akkor még szárnyaltam. Az elmúlt napokban az influenza levett a lábamról. Így a sors akarata szerint tudtam egy kicsit olvasni. Nem sokat gondolkodtam, tollat ragadtam, mert a Nők Lapja cikke elindított bennem valamit. Aztán lesz-e merszem kiteregetni? Majd eldől, ha mégis talán egy kis kapaszkodót tudok felmutatni, egy halvány fénysugarat. -„Mentsük meg a férfiakat”, szól a felhívás. –Ha hagyják. Ez utóbbit én teszem hozzá. Egyet igyekeztem, igyekszem megmenteni. Apósom harminchárom évvel ezelőtt azt kérdezte: -Tudod, mit vállalsz? Nem értettem vagy nem akartam érteni. A vőlegényem nagyon helyes volt. Szőke, kék szemű, kisportolt, intelligens és én nagyon szerelmes. Náluk a főiskolán és a baráti körében teljesen elfogadott, természetes volt, hogy minden összejövetelen,- ami szinte folyamatos volt, csak alkoholt fogyasztottak. Igyekeztek túllicitálni egymást az ivásban. Meghatározó volt, hogy a presszóasztal mennyire van tele sörösüveggel. Én még ezt, az akkori eszemmel nem tartottam olyan nagy problémának. Esküvő, gyerekek, külföldi munka, -abban az időben. Rokonság. Minta, genetika? Mindig növekvő baráti kör. Alkalom folyamatosan a „jó kedvre”, nem a lemondásra. Házépítés. Másik településre költöztünk, új környezet, de itt is folytatódott, pontosabban mélyült az eszem-iszom. Főként ez utóbbi. Itt is emberek élnek. Mindkettőnk munkahelyén is ugyan az volt a helyzet, szinte látni sem láttunk mást. Absztinens, -ugyan? Kinevetett a főnököm. -Az még te sem vagy,- mondta. Nem is tudom, hogy lehetett túl élni ezeket az éveket. Igyekeztem közös utazásokkal, kirándulásokkal lazítani a helyzeten, több- kevesebb sikerrel. Amikor a gyerekekkel nyaraltunk egy-két sör elég volt, de ott is- akár itthon, akár külföldön, kempingben vagy szállodában –mindenhol az italozást láttuk. Minta. Minta, de rossz. Akkor már kértem, könyörögtem:- hagyd abba az ivást, nem bírom, nem lesz jó vége! Szégyelltem, próbáltam titkolni, de mit? Hogyan? Itthon nemigen ivott, kocsmában sem, szinte mégis folyamatosan részeg volt és még hozzá jött legalább két doboz cigaretta naponta. Egyik ismerősünk meg is jegyezte, -ezt még ő sem bírná. –Sem anyagilag, sem egészséggel. Falusi létünkre, vettünk egy kisebb terület szőlőt. Így most már adódott bor és pálinka is. Eleinte csak a konyakot szerette sörrel, de később meg –meg kóstolgatta a saját termést. Odáig jutottunk, hogy a hordóból ki akartam engedni a bort vagy elajándékozni. A veszekedések mindennaposak voltak. A gyerekeink lehet, hogy megszokták. Látszatra nem zavarta őket. Jól tanultak. Egyszer csak a „vízfejet” leengedték. Megszűnt a vezetői állása, a fizetése, de még a munkája is. Annak örültem, hogy megszűnnek a heti kötelező vacsorák. Már nagyon elegem volt, mert amikor hazahozták, a kocsiból négykézláb mászott be, nagyon sokszor. Nem tudta, nem akarta magát tartani. Mivel nincs munkahelye, jöhet a vállalkozás. Valamiből meg kellene élni. Egyik rokonával közös borozót akartak nyitni. Utána jártunk Jó kis pincéket megnéztünk. Nehezen, de talán meg tudtuk volna nyitni. Viszont mikor ráláttam az egészre, azt mondtam, nem. Majd jöttek a nehéz hónapok. –Miből éljünk? Egy fizetés kevés. Végkielégítés, még akkor nem volt, de ha igen, az is elfogyott volna egyszer. Elkezdtünk fóliázni. Munka, munka hátán. Ember felettien sok. Nem értettünk hozzá, de „mindenki” ezt csinálta, hát mi is. Eleinte tűrhetően ment. Közben úgy alakult, hogy ott hagytam a munkahelyem, -a saját lelki békém és egészségem érdekében. Nagyon komoly lépés volt, de még ennyi év távlatából sem tennék másként. Viszont még nehezebb helyzetbe sodródtunk. Imádkoztam folyamatosan. Kértem a segítséget. Hitem volt. Úgy éreztem, e-nélkül nem bírnám. Férjem egyre rosszabb állapotba került. –Ennek már több mint tíz éve.- Megpróbáltam másik szobában aludni. Hiszen egyre nehezebb volt elviselni, mert ő aludt a francia ágy bal oldalán, én a jobbon. Nagyon büdös volt. Már délután 3-4 órakor elkezdett inni, jó, ha nem reggel. Estére kész volt, de nem akart lefeküdni. Mégis amikor „eljött az ideje” az ágyát legtöbbször megtalálta. Volt, amikor nem. Akkor lent aludt a konyhában, széken ülve, felöltözve. Sokáig, mondhatom évekig,- igyekeztem levetkőztetni, emberi pózba hozni, betakarni. Mindennap rendes ételt főztem. Reggel, délben, olykor még este is, ha sikerült terített asztalnál ettünk, ha lehet ezt annak nevezni. Bíztam, de folyton elszakadt a húr. Kértem, könyörögtem, hagyja abba. Imádkoztam. Templomba hol elmentem, hol nem. A gyerekek a szememre is vetik, hogy őket otthagytam, én meg eljöttem. Kilencvennégy, június 28-a volt, este féltizenegy. Ott aludt mellettem szinte eszméletlenül akkor is. Én még nem aludtam, sötét volt, csend volt. Ki kellett nyitnom a szemem és fölötte megláttam egy tündöklő, fénylő, fehér alakot. Nézett rám, nem szólt, nem tudom ki volt, de igaz volt. Sosem kértem a hitem megerősítését, főként ilyen úton nem. Nagyon szép, csodálatos volt. Nehezen, de elmondtam neki. Hogy, elhitte-e? –Nem tudom. Az embertelen, nehéz életünk, munkánk folytatódott. Próbálkoztunk a földek művelésével. A gyerekek tanultak, középiskola, főiskola. Nagyon kevés pénzből, ezt mindig érezték, tudták. Hol értették, hol nem, mert én sem. Mégis ezt az egyetlen utat láttam csak. Azt elmondhatom most is, hogy a gyerekeim miatt soha nem kellett aggódnom, idegeskedni. Biztos voltam bennük. Jó társaság, semmi csavargás, semmi alkohol. –Ezért mindig hálát adtam. Veszekedtünk, ő azért, mert én vele együtt dolgozom. Én igyekeztem minden lehetőséget kihasználni, egy percet sem lazítottam. Lehet, hogy ez bántotta. Ő továbbra is masszívan ivott, dohányzott, –én meg ezért. Láttam, ha továbbra is együtt dolgozunk, minden tönkre megy. Közben nagyon beteg lettem, több éven át. Akik ismertek, azt hitték nem élem túl. Sokszor járni sem tudtam, gondolkodni igen. Imádkoztam és bíztam, ismételten, folyamatosan. Meggyógyultam. Férjemnek lett munkahelye, rövidesen nekem is. Akkor már éreztem magam olyan erősnek, hogy merjek munkát vállalni. Ő viszont cseberből vederbe esett. Mint kiderült ez a munkahely is összejövetelekből, evésből, ivásból, bulizásból áll. Csakhogy ő nem tudta magát tartani. Van, aki ismeri a mértéket, van, aki nem. Volt, hogy a fiunk ment ki helyette késő délután vagy este dolgozni, de ennek nem kellett hetekig tartani. Másfél év után repült, ezt is próbáltuk titkolni. Szégyelltem. A munkahelyem, az ő munkahelye és a házunk is ugyanazon településen volt. Titkoltam. Igyekeztem úgy viselkedni, mint ahol minden rendben van. Soha, senkinek egy szót sem szóltam. Hogy mit tudtak vagy gondoltak? Nem győztem cérnával. Folyamatosan részeg volt. Nem tudtam mikor és hol ivott. Józanul soha nem láttam. Az ágyát tudta hol van, az állat is megtalálja a vackát. Volt, hogy három hétig sem fürdött. Büdös volt. Igyekeztem legalább tiszta ruhát ráadni, ha sikerült lehúzni,- ráncigálni róla azt a ruhának már alig nevezhető holmit. Ezek legtöbbször a kukában landoltak, mert már ahhoz nem volt gusztusom, hogy a mosógépbe rakjam őket. Ez a szörnyűség évekig tartott, ha lehetett a lehetetlent fokozni, úgy tűnt, ez fokozódik, de meddig? Volt, hogy üvöltött: -megöllek! Soha nem szóltam senkinek. Féltem, imádkoztam. Az ima mindig segített. Sokszor eszembe jutott: -hited, ha csak egy mustármagnyi, elegendő. Lelkiismeretem nem engedte, hogy hagyjam, pedig olvastam, tanfolyamokon hallottam, ennek egyetlen megoldása van… Azt nem akartam. Az ennivaló mellé mindig adtam legalább C vitamint, nagy adagban. Nagyon sovány volt és ápolatlan. Én meg naiv. Ami pénz jött, mind el is ment. Kiderült az egész napot akkor már a kocsmában töltötte, hetek, hónapok óta és játékgépezett is. Úgy felvett milliókat, hogy én nem is kellettem hozzá! Csak jöttek az értesítések. Én meg felhívtam a bankot, hogy valami tévedés van. Nem volt, az én fizetési bérjegyzékemet ellopta és ez elég volt hozzá, hogy kapjon kölcsönt. A pénz nagy részét egy „jóakarójának” kölcsön adta, ő meg a többit eljátszotta. Ekkorra már ezektől a „házalóktól” is, -mert én csak annak nevezem őket, -ez is pénzintézmény - vett fel kölcsönt. Ezért meg hetente jöttek. Telefonálhattam én a központjukba, hogy -megnézhetnék jobban, kik az ügyfeleik, szégyelljék magukat! Ennek tetejébe még uzsorakamatra is vett fel pénzt. Ezek szinte egy- két hét alatt történtek. Szerencsére a család mellénk állt, kisegítettek. És a hazugságok. Évek óta egy szavát sem lehetett elhinni. Sorban mindenkit becsapott: anyját, testvéreit, barátait, engem. Az utóbbi években már beszélgetni sem lehetett vele, de nem is volt értelme. Senkinek sem bírtam elmondani. Őrülten szégyelltem, nem csoda, hogy nem hoztam senki tudomására. Döntöttem, beadom a válópert. Nem hitte el. Ajánlott levelet kapott a tárgyalásra, természetesen fel sem bontotta. Megmutattam az enyémet, mi van benne. Hatalmas lelkierővel, de reszketve, elkészítettem a rajzot a lakás megosztásáról. Neki hagytam, azt a szobát, ahol eddig is aludt, már amikor eljutott odáig. Enni adtam továbbra is neki, mert biztos voltam benne, hogy éhen halt volna, mert csak ivott. Tehát eljött az idő, menni kellett a tárgyalásra. Hetek óta fájó szívvel készültem rá. Közben továbbra is könyörögtem, -hagyja abba. Mind hiába. Aznap épp a harmincadik házassági évfordulónk volt. Nem tudom leírni azt az érzést, talán nem gyűlöltem, kétségbeesést éreztem. Úgy tűnt józan. Mondom,- menni kell! Ő nem jön. Menjek, ha akarok. Gondoltam megpróbálok még egyszer beszélni vele és akkor, azt mondta:- jól van, menjünk el orvoshoz. A bírónak elmondtam, amit már az ügyvédnek is Én igazság szerint nem akartam elválni, de már teljesen tehetetlen voltam, ezért mindent megpróbáltam. Ott, akkor fél évet kaptunk. Talonban volt, de igazán még csak gondolni sem akartam rá, hogy ott hagyjam. Természetesen rögtön leszázalékolták, amikor elment a bizottsághoz. Elképzelhető, hogy nézett, már akkorra ki. Ez egy kis könnyebbség volt, mert nem kellett tovább biztosítást, nyugdíjalapot fizetni. Nagy tartozásaink voltak, még a végrehajtó is jött. Elmentem vele terápiára. Úgy tűnt jó, de itt is a saját elgondolása szerint viselkedett. Aztán néhány hónap után visszaesett. Talán rosszabb volt, mint valaha. A gyógyszert nem szedte, ittasan vezetett, megint játék gépezett, mindenkinek hazudott. Mentem utána, nagy cirkuszok, ügyelet. Egyszer, amikor lehetett vele beszélni, azt mondta –Hiába akarod, rajtam már úgysem lehet segíteni. Újra terápia. Most már ritkán iszik. A pálinkát szereti, megnyalja néha. Azt hiszi, nem vesszük észre. Sokat javult, hízott. Emberi, lehet vele beszélgetni. Rá lehet bízni az unokánkat. Sétálnak, játszanak, ha úgy adódik megfürdeti, nagyon szereti. Nem volt mindig így. Amikor az unokánk jövendőben volt, mondtam a lányomnak, mondjuk el a jó hírt a leendő nagypapának, hátha megváltozik az örömtől. Nem jött be, úgy tűnt, fel sem fogta. Amikor megszületett sokáig félteni kellett tőle. Nem lehetett rábízni. Egyszer vidéken voltunk, néhány percre ráhagytuk a csöppséget. Ő gyorsan rázárta a kocsi ajtaját és valahová elment. Egyszerre értünk vissza, no akkor megfogadtuk, ezt sem lehet soha többet. Mint már jeleztem milliós adósságai voltak, hatalmas kamatokkal. Borotva élen táncoltam, felvettem egy újabb kölcsönt, amiből azokat rendeztem. Így nem jöttek a házunkat elárverezni, mert már attól tartottam, hogy ez lesz a vége.- A maradék pénzből, még egy kis renoválásra is futotta a házunkon. Azóta üzleti próbálkozásaink vannak, nem túl sikeresek. Úgy tűnik, nem találja igazán helyét a világban. Megértem, biztatom. Az optimizmusom töretlen. Vannak még gondjaink, anyagi is, pl. amikor itthon vannak a gyerekek sok a fűtés és villanyszámla, -hogy bírom kifizetni? Ezek az évek főként a pénztelenség miatt sokkal nehezebbek. Viszonylag békességben élünk. Ha így haladunk két-három év alatt túl leszünk rajta. Addig családtagjaim megértését kérem. Talán rám ismernek, talán nem. Azt gondolom, sokan vagyunk, akik ezt leírhatták volna. Legyen hitünk, egészségünk!


23.
Jelenleg családgondozóként tevékenykedem munkám és ismerőseim, illetve a környezetemben élő emberek életét, problémáikat megfigyelve, szerintem a férfiak megmentése összetett, több tényezős feladat. Szerintem nagyon fontos a kiegyensúlyozott párkapcsolat, családi háttér. A mai rohanó, állandóan változó világban mindenkinek nehéz megtalálni a helyét, valamint saját magának is megfelelő társadalmi szerepeit. Fontosnak tartom megőrizni a nemi szerepeket, és azok határait (meddig tart a nő feladata, szerepe a családban, s hol kezdődik a férfié). Sajnos folyamatosan az tapasztalom, hogy az emberek (férfiak-nők is) keveset beszélgetnek egymással. Nem figyelünk eléggé a másikra és párunkra. Ha egy férfi életében megvan a biztos háttér, -ami működőképes is- könnyebben veszi a munkahelyi, és a pénzszerzéssel járó stresszt és nehézségeket is. Másik fontos dolog szerintem a megfelelő önismerete az embereknek. A férfiak "megmentése" céljából a nőknek nagy szerepe lehet(-ne) a megértés, meghallgatás, tanácsadás tekintetében is. Időt kell szánni a másikkal való őszinte beszélgetésre. A nők genetikailag is úgy vannak kódolva, hogy nagyobb az alkalmazkodó képességük, toleranciájuk. Ezért ha egy férfi mentálisan segítséget igényel türelemmel és empátiával sokat tudunk tenni, ehhez azonban hasznosak lennének a csoportos kommunikációra, önismeretre felkészítő tanfolyamok, foglalkozások. Ezenkívül, szerintem nagy jelentősége van (lenne) az emberek konfliktus és problémamegoldó készségek fejlesztésének, valamint krízis helyzet megoldására való felkészítő tanfolyamoknak is. Sok férfi az alkohol után nyúl, ha valamilyen nehézsége támad az életben, ami megelőzhető lenne, őszinte, megértő beszélgetésekkel, tanácsokkal, amit egy nőtől másképpen fogadnak a férfiak, mint a "barátjuktól", más férfitársuktól. Mai rohanó világban sokan egyre jobban elszigetelődünk embertársainktól. Sok pár csak "egymás mellett él", nem együtt (jóban, rosszban)! Nekem több elvált férfi ismerősöm is van, akik nehezen találták meg a válásuk után életük célját, értelmét, de az őszinte baráti beszélgetések segítettek átfordítani őket a lelki mélyponton. Ehhez persze sokszor konkrét tanácsokat, megoldási alternatívákat is kellet adni. Sokszor azonban hatékonyabb a férfiaknál, ha ők maguk jönnek rá egy-egy helyzet számukra megfelelő megoldására, de ha a rávezetést a nők felvállalják még hatékonyabb lehet az eredmény. Ezért is fontos a párok közötti, rendszeres!, őszinte beszélgetések. Fontos megtartani a férfiakat a férfi, családfő szerepükben. Nem szabad a gyermekkel kapcsolatos gondozási, nevelési feladatokat egészében az anyának felvállalni. A kimerítő munkahelyi stresszt, otthon a gyermekkel kapcsolatos feladatokba való bevonással oldani lehetne, amit persze fontos, hogy érdeklődő beszélgetés kövessen a házasok közt. Országszerte több családi programmal lehetne az összetartozást erősíteni, amelyen más családok életébe is bepillantást nyerhetnek a résztvevők. Tapasztalatot cserélhetnének, illetve a különböző problémamegoldásokra is találhatnának mások életéből alternatívákat. Meg kellene tanítani (tanulni) mindkét nemnek kapcsolataikban a férfi-női szerepek közti határokat - nem átvállalni férfi feladatokat a háztartásban, de! ellátni azokat a házimunkákat, amik a "női szerephez" tartoznak. A gyermeknevelést pedig meg kell osztani, valamint éreztetni a férfi, apa felelősségét a családban, és a gyermeknevelésben egyaránt. Az ország északi régiójában élek és dolgozom, úgy gondolom figyelemfelkeltéssel és egy komplex csoportfoglalkozás sorozat elindításával itt a környezetemben is sokan csatlakoznának ehhez a mozgalomhoz és aktívan részt vennének a férfiak és ezáltal mi nők, valamint egész társadalmunk élethelyzetén való javításában.


24.
Én amondó vagyok segíteni lehet, megmenteni csak az az ember tudja magát, aki akarja is és tesz is érte, mert én hiába szeretném, ha az illető nem. Segíteni lehet egy szóval, vagy egy jó, egészséges beszélgetéssel néha többet ér, mint bármi. Én ebben nőttem fel, hogy beszéljünk róla, mert sokat segít, ha gondja van az embernek és sok esetben segít is. Én mindenkinek azt kívánom, ezen gondolkodjon el, beszélni a problémákról, és akkor valószínű, hogy segített is magán :))) a legjobbakat mindenkinek.


25.
Körbe utazva a világot, körülbelül 800 napnyi Erőszakmentes kommunikációs tréning megtartása után, az alábbi ötleteim támadtak: Először is meghallgatnám őket. Amikor házaspárokkal külön találkozom, nem egyszer előfordult, hogy a feleség valami hasonlót mondott: nahát nem is tudtam, hogy a férjem ennyit tud beszélni. Ennek elérése persze nekem elég nehéz feladatot jelentett, mert rengetegszer megkértem a beszélgetésünk során a feleséget, hogy most a férje befejezi a mondani valóját, s majd utána őt hallgatjuk meg. Nem traktálnám a munkahelyi (pletykák) részleteivel (órákon keresztül). A mondandóm lényegére koncentrálnék. Rendszeresen megkérdezném, hogy tehetnék-e valamit a jóllétéért az adott napon. Az apróságokat és a jelentős dolgokat is szóvá tenném köszönet formájában.

26.
A férfiak megmentésének ügye egy csodálatos kezdeményezés. Csak támogatni tudom a manifesztált gondolatot. Hogy miként lehet megmenteni őket?
Először is egy teljes biorezonanciás vizsgálattal, ahol kiderül, merre tart az egészsége. Persze ehhez a férfinak nyitottnak kell lennie erre.
2. A sportolás fontosságát hangsúlyozom, hiszen a felgyülemlett stressz, az elfojtott problémák mind-mind feloldhatóak a testen keresztül. A test-szellem-lélek harmóniájának megteremtését hangsúlyozom. HA a lélek-szellem jó úton halad, akkor a test is megköszöni a gondoskodást és nem pusztul el. Itt most bővebben a sport szerepéről és gyakorlati megvalósításáról szeretnék szólni. Az Én életemben jelen van egy olyan Férfi, aki egy kerékpár egyesület vezetését vállalta el, ahol az alapító elnök közel 3 éve meghalt. Természetesen munka mellett társadalmi munkában végzi. Amikor mások a pénzt hajszolva rohannak egész nap, Ő munkája mellett pénzét belecsöpögtetve építi az egyesületet, hogy az eszme, a kerékpározás eszméje fennmaradjon. A párom Attila nagyon megszenvedte a barát, szinte apai barát elvesztését. Attila pontos esete annak, hogy hogyan lehet szinte meghalni egy válás után. Hogyan lehet életben maradni egy saját gyermek válási hercehurcában való elvesztése közepette?. A kislány bosszúból való nem láthatása miatt, az újra kezdés nehézségei miatt. ÉS közel a földi létből való meneküléskor hogyan lehet talpra állni és nem meghalni 40 akárhány évesen. A válasz: Egy csapat, ahol barátok, közös problémák, de emellett nevetések, túrák, egy közösség, ahol tábortűz mellett jókat sörözve, kibeszélgetve építik a lélek minden részét. Ennek a csapatnak van lélekmentő szerepe. Talán itt le is írnám a csapat nevét, ahol több száz ember találta meg a hobbyját, kicsit a jövőjét. A Városi Biciklizés Barátai. Én itt látom a férfiak megmentését. Egy hely, ahol sportolással, barátokkal, és persze mellette szellemi emelkedéssel, vezetett terápiával, kineziológiával, családfelállítással kiegészítve érhető el az eredmény. Én temetéssel foglalkozom és látom a családokkal való megbeszélések során, hogy mennyi 50 éves férfi hal meg. Nagyon sok esetben a válás utáni időszakban mennek el. Rengeteg a rákos megbetegedés, ami tudjuk a stressz, a táplálkozás milyensége, a hajsza miatt következik be. Köszönöm, hogy leírhattam. Remélem volt egy-egy építő gondolatom.

27.
„Én hogyan menteném meg a férfiakat!?” Az alábbi idézeteket A Titok című könyvben találtam és irányelvként használnám minden egyes ember életében. „Ezernyi különböző diagnózist és betegséget ismerünk. Pedig mindig ugyanarról van szó: egy gyenge láncszemről és a stresszről. Ha elég nagy terhelés éri a láncot, vagyis a szervezetet, a leggyengébb láncszem felmondja a szolgálatot. A stressz mindig negatív gondolattal kezdődik. Egyetlen ellenőrizetlen gondolattal, amely egyre újabbakat vonz be, míg végül a nyomás elviselhetetlenné válik. A stressz tehát okozat, az okot abban az egyetlen, kezdeti gondolatban kell keresnünk. Mindegy azonban, mit fejlesztettél ki magadban, a lényeg, hogy változtathatsz rajta... egyetlen pozitív gondolattal, amely hasonló lavinát indít el.” (Dr. Ben Johnson) „Szervezetünk azért fejleszti ki a betegséget, hogy tudassa velünk, letértünk a helyes útról, vagy nincs bennünk elég szeretet és hála. A tünetek tehát testünk jelzései, nem pedig szörnyű és félelmetes dolgok. A szeretet és a hála minden negativitást felold, bármilyen formát öltsön is. Ez a két érzés képes tengereket szétválasztani, hegyeket megmozgatni, és csodákat véghezvinni. Vagyis a szeretet és a hála gyógyír minden betegségünkre.” (Dr. John Demartini) Minden kezdet nehéz, ezért az alább felsorolt ötletek megvalósítása sem biztos, hogy egyszerű, viszont nem is lehetelen,... ha tényleg akarjuk a változást!!! Hiába is szépítenénk, vannak területek a férfiak életében (is!) ami nehezen működik. Ilyen például: - a kommunikáció, - az érzelmek kimutatása, - a mozgás hiánya - állandó időzavar - elégtelen táplálkozás - szabadidős tevékenység hiánya - folytonos megfelelési kényszer - és nem utolsó sorban a családfenntartás terhe. A fent említettek némelyikén változtathatunk az alábbi ötletek segítségével: - az ingyen ölelés akció szerintem az egyik legjobb ellenszere a betegségnek, a közönynek, a depressziónak és a rosszkedvnek. Receptre kellene felírni és bőségesen osztogatni a családunkban, a munkahelyünkön, az utcán és mindenhol, amerre járunk!!! :o) Ne legyen ciki kimutatni az érzelmeinket! - Ismét szép napra virradtunk!!! – feliratot elhelyezni a plafonra vagy az éjjeli szekrényre, ahová először esik a pillantásunk, hogy biztosítsa a pozitív napkezdést! Továbbá a tükör mellé egy hatalmas vigyort ragasztani, hogy a reggeli jókedvet magunkkal vigyük a munkába is! - Sikeres és szép napot kívánunk! – feliratot minden munkahelyre, intézménybe (iskola, posta, élelmiszerbolt stb.), hogy a gyerekeink már a pozitív életszemléletben cseperedjenek fel és az önbizalmuk is a helyén legyen! A telefonbeszélgetésekben és a hétköznapi érintkezésekben is elterjedne a szép napot elköszönés! - Dicsérettel kezdeni és folytatni minden napot, családon belül és a munkahelyen is! Én gyakran kis üzeneteket csempészek az ebéd vagy uzsonna közé! „Ha kell egy kis energia” vagy vigyorogj, mert a kis családod most épp Rád gondolt” felirattal! :o) És különben is „aki szép, az reggel is szép”! - Tombolda kialakítása otthon és a munkahelyen is! Legyen egy sarok (mhelyen szoba!) ahol, ha éppen elég nagy bennünk a feszültség kiadhassa mindenki a dühét! Talán ez segít a férfiaknak abban, hogy ha már nevetni nem tudnak a nehéz dolgokon, legalább így levezethessék a feszültségüket! A szobába legyen kispárna, vagy ökölvívózsák vagy bőrladba, minden olyan eszköz, amit ütni-verni lehet és a végén megkönnyebbül az illető! Talán az sem baj, ha hangszigetelt a helység! :o) - Tánccal kezdeni vagy lezárni a napot! Mindegy hogy salsa, afro vagy brazil dobok zenéjére és nem is a szépsége a fontos, hanem az önkifejezés és hogy elengedjük magunkat! Pl. munkahelyen a Zorba film zenéjére pörögni még a csapatépítő funkciót is betölti! Egyébként a mhelyen történő közös mozgásnak Japánban nagy hagyománya van (taj csi!)! - Boldogság üzenetek egy kis papíron egy üveggömbben elhelyezve és ha valakinek szüksége van egy kis „szeretetfröccsre” (saját kifejezésem!), akkor merít magának belőle! - A munka végén mindenkinek köszönjék meg az aznapi teljesítményét és mindenki veregesse magát vállon, hogy ma is remekül helytállt vagyis „Igazán hasznos munkatárs vagy! Szerintem ez sokaknak többet jelentene, mint plusz pl. ezer forint! - „Közösségi pozitív falakat” létrehozni a mhelyen, lakóhelyen és hetente vagy naponta vicceket vagy lélekvidító történeteket felragasztani! - Munkahelyeken szaunát, konditermet kialakítani (nálunk volt!) és ha munka után vagy előtt valamelyik munkatárs egy órát mozgással tölt fél órával előbb elengednék!!!! Ez szerepelhetne a munkaszerződésekben is! - Minél több vígjátékot, humoros jelenetet olvasni vagy nézni, színházba, moziba járni. - Heti jótündér választása otthon és mhelyen is, aki egy-egy aprósággal kedveskedik a többieknek pl. egy héten keresztül ő főzi a teát vagy kávét! - Mindenkinek megtanítani a helyes légzést, az elmélyülést. Meditáció vagy ima napi gyakorlata, kinek kinek meggyőződése szerint! - Könnyű, egészséges és gyors ételek minél szélesebb körben való elterjedését segíteni! - Apa-nagypapa-férj-szakember klubokat külön-külön létrehozni! Pl. egyedül álló apák klubja, ahol megbeszélhetnék a kérdéseiket, kétségeiket, és esetleg szakemberek is a segítségükre lehetnének! - A közlekedési eszközökön, metró állomásokon stb. mindig szólna a zene, és a járművezetők köszönnének! Egy ideig az Árpád hídi metró megállónál minden nap szólt a zene, és teljesen másképpen viselkedtek az emberek. Sokan mosolyogtak, és senkinek nem tűnt fel hogy mennyi ideje várunk a szerelvényre!!! - A mosoly hatalmát végre mindenki vegye komolyan és mosolyogjon mindig mindenhol! Biztos, hogy sokan lesznek, akik visszamosolyognak, csak valaki kezdje el!!!! - Nem is csak a férfiakat kell megmenteni, hanem szinte minden embert. Ebben a gyorsuló világban alig találni olyat, akit nem érint a mindennapi stressz, a megfelelni vágyás kényszere, az időhiány, az elmagányosodás, és a hatalmas pénzhajhászás mögött eltűnnek az emberek, a családok és a világ egyszerű csodái. Néha én is elfelejtem őket, de szerencsém van, mert a családom, a két kicsi fiam mindennap emlékeztet rá, hogy szeretni az életet, egymást és önmagunkat is!!!

28.
Monspart Sarolta
Van-e különbség nő és férfi között, és ha nincs – miért van mégis? Kérdezte már Karinthy is.
"ÉN HOGYAN MENTENÉM MEG A FÉRFIAKAT!?"
(én, mint nő, aki a család egészséges életmód karmestere)
Nyitány
A nő, az nő. A férfi, az férfi. Mindkettő ember. És mindkettő először ember, aztán nő vagy férfi. Ugyanúgy, mint a pékáru, amely lehet többek között kenyér vagy kifli. De a boltban nem árut kérünk, hanem konkrétan zsemlét például. A nő és a férfi pszichológiai, biológiai értelemben vett közös vonásai adják az embert. A különbségek alapján lesz az emberből nő vagy férfi.
Fontos, hogy a férfi az legyen férfi. Akkor is, ha nem sikeres. Nem fontos a siker mindenáron. Fontos, hogy a nő, az legyen nő. Akkor is, ha sikeres. Nem fontos a szokásos női szerep - „házimunka - rabszolga” - kizárólagossága. Lehet a hagyományos szerep mellett a nő: a család egészséges életmód karmestere és még fizetésért munkavállaló is. A nemcsak otthoni munkát vállaló karmester - függetlenül korától, végzettségétől és munkaviszonyától, valamint „zenekarának”, azaz családjának nagyságától - a legjobb mentőangyalok egyike.
Családi szonáta
I. Tétel (lassú)
Az egészséges életmód program kottája az egész családra készül, ahol a családfő, a férfi az első hegedűs. Akkor is, ha nem ő keres többet. Nem ez a fontos.
Köztudott és fontos, hogy a
• „Fontos, nem fontos” döntések sora összegzi az életmódot és nagyrészt az életminőséget is befolyásolja.
• „Fontos, nem fontos” döntések sora meghatározója a közérzetnek, tehát az egészségnek. Ehhez a családban szükséges - többek között - a család egészséges életmód karmesterének: az édesanyának, a feleségnek, esetleg a szuper nagyinak, azaz egy nőnek a „beintése”.
• „Fontos, nem fontos” döntések sora bizonyítéka, hogy a nőnek fontosabb az egészség, mint általában a férfinak. Ezért is mi nők vigyázzuk a férfiak és az egész család egészségét.
• „Fontos, nem fontos” döntések sora mutatja, hogy a nő nem tud, és nem akar a szeretett férfi nélkül élni, ezért vigyázz a férfi testi és lelki egészségére. Néha előkerülő „bonyodalmak” ellenére is.
• „Fontos, nem fontos” döntések sorából következik - ami a KSH: Demográfiai évkönyvek és Hablicsek László számításai alapján is már ismert - hogy a várható élettartamok 30 éves korban, nem és családi állapot szerint /Magyarország 1990 - 2000/ - férfiak esetében 8 évvel több, ha házasok és nem nőtlenek, elváltak vagy özvegyek. Mindez a nőknél 5 évvel hosszabb élet átlagosan, ha házasok. Tehát a családi egészséges életmód területén érdemes vállalni a női karmesterséget és a férfiak első hegedűsségét. Ne legyünk egyedül!
II. Tétel (scherzo)
Egyrészt a család tagjai, a férfiak is, olyan egészségesen táplálkoznak, ahogy a nő vásárol, főz, és etet. A jó karmester kotta nélkül is tudja az egyénnek megfelelő, egészséges táplálkozást.
A rendszeres testedzést heti 2-4 alkalommal a karmester iktatja be közös, családi programként. Természetesen ez lehetséges egyéni megoldásban is. A család egészséges életmódjában a családfő, a férfi az első hegedűs, aki járhat a sportolás terén is külön utakon. A hétvégi sportprogram közösen a legtökéletesebb, a kirándulástól a síelésen át a vízi-sportokig.
A férfi lelki békéjét, testi - lelki harmóniáját, családi közösség támaszát segítheti, alakíthatja a jól működő karmester. Aki például sosem követel „zenészeitől” olyat, amire képtelenek. Figyeli őket, észreveszi időben az esetleges függőségek indulását, igyekszik közösen megoldani a szenvedélybetegséget kialakító problémát.
A társadalom meghatározó üzenetei szerint az, az értékes személy, aki jövedelmet, hasznot termel. Sőt az önbecsüléshez is szükséges a „fontosság” tudat. Bármely oknál fogva ez sérül a férfi esetében, akkor a nő, a karmester felelőssége az átértékelés, az újabb és igazi társadalmi-hely megtalálása.
Tehát, ha szeretem a társam - férj, élettárs, barát vagy édesapa, nagypapa, fiútestvér stb. - akkor vigyázok az egészségére, a testi-lelki békéjére, a társadalomban kiérdemelt helyére. Esetenként akarata ellenére is. Így a szeretett férj havonta egyszer mehet Édesanyjához a „Bezzeg Anyám, hogy tud főzni!” ebédet vagy vacsorát elfogyasztani. Viszont 29 napig eheti a mennyiségben és minőségben is a karmester által ellenőrzött vacsorát. Ha minden család így működne, akkor a túlsúlyos férfiak biztosan tudhatnák, hogy nem szeretik őket igazán otthon, mert nem vigyáznak rájuk, nem tőrödnek velük...
III. Tétel (gyors)
A mi családunkban sem tud állandóan és teljesen megvalósulni a leírt „filozófia”, minden szándék és igyekezet ellenére. Gyakran előfordul, amit Plutarkosz mondott, hogy „A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.”
Nem nő nagy sebességgel az „ideális” nők, a szuper karmesterek száma, és egyre többen viselnek „futógatyát”, így jó lenne az üzenetet minden nőnek mielőbb eljuttatni, hogy mily sokat tehet a szeretett férfi családtag egészségért, megmentéséért.
„Zárótétel”
Szerencsére még ma is egyre több nő tudja és gyakorolja, mert fontos, amit Karinthy Frigyes írt:
„Ha egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy Nő, akkor FÉRFI lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”
Kölcsönösen szükségünk van egymásra!
Mindhalálig. 
Monspart Sarolta

Oldal nyomtatsa
Stressz-teszt
Veszélyben van-e és ha igen, milyen mértékben a veled élő férj, társ,
apa vagy fiú? 

tovább>>>
 
Csatlakozók
Legidősebb csatlakozó tagunk ekkor született:
1928-03-21

Legfiatalabb csatlakozó tagunk ekkor született:
2008-04-19
 



Utolsó frissítés:
2012. 02. 18.