Üres bölcsőt ringat...
Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna,
de nem lehetett
Tudod, a számla nagy,
a munka se vár
S jött a hír, hogy
a fiam már jár...

tovább>>>
 
'; ?>
Google PageRank

Ki dolgozik? Kornis Mihály írása


Kornis Mihály - http://www.kornismihaly.hu/ - 2007. karácsonya előtt a könyvesboltokba kerülő Lehetőségek könyve című új művében (Kalligram kiadó) az egyik fejezet a munka értelméről szól. A Nők Lapjában is olvashattuk. Mi kell ahhoz, hogy a munka sose váljon öldöklő robottá?

Ki dolgozik? (részlet)
A munka a robottól abban különbözik, hogy személyes értelme van. Akkor is örülök, hogy megcsinálhatom, amikor fáradsággal jár. Nem tudják megparancsolni; megteszi az ember, ha nem parancsolják is. Belső parancs. Nevezzük a nevén: játék.

Játékban ne ismerj megalkuvást!
Életveszélyes azt tenni, amihez nincs kedve az embernek. Ha nem értesz vele egyet, mégis megteszed, hát belebetegszel.. Megöl a hamisságod, nem túlzok. Úgy mondja a nyelvünk: „beleölte magát a munkába”. Tagadta vele magát: irtotta. Amiképp a tested része a lelked, úgy a munkádban te is benne vagy. Te vagy benne elsősorban. Munkát az ember azzal a tehetségével végez, amelyikkel ént mondani képes: a teljes értelmével. Az a foglalkozásunk, amit magunknak választunk. Hiszen, bárha kényszer hatására is, de végül csak vállaltam. A markába csaptam az ördögnek. Azzá válok, amit ténylegesen teszek. De ha nem akarok az lenni, aki vagyok – irgalom atyja, mi lesz velem?

(...)
Önmagam legszigorúbb munkaadója én vagyok
Hét-nyolc éve csak azzal foglalkozom, amihez kifejezetten kedvem van. De mióta nagykorú vagyok, a fordítottját sose tettem, az egyszer úgy igaz. Olyan rossz volt a társadalmi hazugság esszenciáival tápláló összes iskolának eleget tennem mind a diplomáig, hogy eldöntöttem, ha egyszer nagy leszek, és én dönthetem el, csak azt csinálom meg, amihez szívből kedvem van. Nem sikerült mindig, volt tíz-tizenöt rossz évem az élet közepén, de ezen az úton a botladozás, kínlódás megúszhatatlan. Örökké a túlerővel szemben kell helytállnunk. Ha azonban békében akarsz élni önmagaddal, te magad döntsd el, és hétévente vizsgáld meg újra és újra, helyesen döntöttél-e, nem kell-e most ismét irányt változtatnod.
Mivel foglalkozol egész nap?
Fokról fokra ismerd ki magad a világ hangzatos hirdetései közt, különféle vonzó állásokat kínálnak, botrányosabbnál botrányosabbakat. Állapítsd meg, vajon van-e köztük olyan, amit meg tudnál csinálni, de nem sérti elemi érdekeidet: örömet okoz-e, ha megteheted, amellett sem magadnak, se másnak nem okozol vele kárt. A döntés pillanatában mákszemnyit sem áltathatod magad. Ezért fontos korán önismerethez jutnunk. Egyet kell értened a munkáddal a szíved mélyén is. Mindig létezik kiút, akad mód az önazonos létezésre. Meg kell találni azt.

Nem keresni kell.
Nem teszem meg, ami megfoszt attól, hogy én legyek. Amit alkotok, abban egész lényemmel kell benne lennem, ahogyan a homokozóba is belefekszik az ember, a legszebb ruhájában, vagy akár meztelenül is, de észre se veszi, mikor több tornyú várat épít.
Fel akarja építeni, mert az ő.
A gyermekemet is az építi, mikor ihletben teremteni lát. A többi nem érdekes. Nem sokat számít például, hogy mennyit adnak érte. Úgyse tudják megfizetni. A játéknak nincs ára, csak értelme. Ám a derűvel végzett munka kapós lesz. Miután igazi hiánycikk, megbecsüléssel jár. De ha mégsem, úgy is hatalmas előny, hogy nem élünk élethazugságban, aminek a jó fizetés szokott lenni a fájdalomdíja. Aki azonban jól számol, az rájön, a fájdalomdíj elfogadásával szánalmasan becsapja magát. Nem a cég csap be, mely látszólag bőkezűen fizet – hanem én, saját magamat. A léthazugság elvállalása, nyolc-tizennégy órai kedvetlen robot az ifjú ember lelkében még csak cikázó fájdalom, de a felnőttében már mindenáron leplezni kívánt rosszkedvet szül, ami megöregedve önutálattá nő: a közöny sötét pajzsa mögött.
Végül el kell takarnunk az arcunk elől önnön életünket.
Arra megy minden pénzünk: hawaii túrákra, parkosításra, őrző-védő bekamerázásra, a kínos-piszkos valóság kizárására az életünkből. De nincs annyi értéke, mint a nagy kedvvel végzett, játékszerű elfoglaltságunkért nekünk járó hét krajcárnak, amibe egy falat kenyér kerül. És ha rendszerint abból a hét krajcárból is hiányzik valamennyi, hogy megvehessük a falatot belőle, amelyre éhezik az egész család, ha összeszedtünk innen-onnan ötöt-hatot, legeslegvégül előkerül a hetedik is – azért, mert úgy tudunk kacagni rajta, milyen sokáig hiába kerestük. Móricz Zsigmond Hét krajcárjából kiderül, ki gazdag ember.

A szorgalom életkedv
Nem tanítható, nem elvárható. Mesterségesen előállíthatatlan. A szorgalom valami igazi. Mikor az iskolában ezt is osztályozzák, azzal az engedelmesség és a képmutatás mértékének szintjét jutalmazzák, illetve a hiányát büntetik.
A szorgalom feladatnak aljas.
Mint a kötelező nevetés is. Jön az magától, akár a vihar, mikor jöhet, belénk bújik, ahogyan a szerelmeskedhetnék: az ember szeret dolgozni, ha van miért, van kivel, és az a munka a szíve mélyén is kielégíti. Nem ismerek léha öreg semmittevőt, csak megszomorított, megmérgezett embert, aki nem részesül többé a szorgalom boldogságában. A rest szorgalma erőltetett: örömtelen gályázás a szerzés szédületében. Végső soron önpusztítás. Csak már vége volna!

Életre szóló legyen a munkád
A megtalált munka a háziasszony kötésére emlékeztet: nem lehet abbahagyni. Nem tudsz elképzelni olyan helyzetet, mikor ne lenne szükséged rá. Általa közli az élet ugyanis, hogy szüksége van rád. Nem dolog a munka, egy intim viszony: csillapítása a csillapíthatatlan örömnek, hogy itt vagy. Az ember akkor dolgozik jól, ha azzal ünnepel.
És amikor ünnep van: pihen.

Aki többet is szeretne olvasni ebből a műből, vagy Kornis más írásaiból, klikkeljen az alábbi linkre, vagy a cikk elején is megtalálható http://www.kornismihaly.hu/–ra! A szerző azért bocsátja rendelkezésünkre írása egy részletét, mert szolidaritását óhajtja kifejezni velünk és törekvéseinkkel.
Azt kérte, írása végére hadd írhassa ide: „MI FÉRFIAK, CSAK A NŐKBEN BÍZHATUNK, MERT NEKIK FONTOS, HOGY MI FÉRFIAK LEGYÜNK - ÉS HOGY LEGYÜNK!”
Kornis Mihály

Budapest 2007. szeptember 20-án.
Oldal nyomtatsa
Stressz-teszt
Veszélyben van-e és ha igen, milyen mértékben a veled élő férj, társ,
apa vagy fiú? 

tovább>>>
 
Csatlakozók
Legidősebb csatlakozó tagunk ekkor született:
1928-03-21

Legfiatalabb csatlakozó tagunk ekkor született:
2008-04-19
 



Utolsó frissítés:
2012. 02. 18.