A depresszióról sokat is, keveset is beszélnek. Sokat, hisz nem lehet hallgatni egy olyan kórról, amelyben – kisebb-nagyobb mértékben – vagy egymillióan (!) szenvednek Magyarországon; és hallgatás is övezi, főleg a betegek részéről, mert sokan még mindig „szégyellnivalónak”, jellemgyengeségnek tartják. Holott betegség, ugyanúgy, mint a tüdőgyulladás vagy az epekő. Csak éppen sokáig tart, és igen nehezen gyógyítható. 

Pedig sokat, nagyon sokat kell beszélni, tudni, erről a nem is oly rég melankólia, pontos fordításban „fekete epének” nevezett, valóban fekete kórról. Nyugodtan összehasonlítható a fekete himlővel, mert ha annyian nem is halnak bele, de szintén rengeteg kínt, lelki és testi szenvedést okoz – sok-sok millió embernek. Szomorú paradoxon, hogy jelentőségéhez képest még mindig keveset tud róla laikus és szakember egyaránt. Talán ennek is köszönhető, hogy még az Egyesült Államokban is csak minden második beteg jut el orvoshoz. Nálunk pedig... Száz depressziós közül csupán öt-tíz kap megfelelő ellátást. Márpedig a nem vagy rosszul kezelt betegek közül minden ötödik önkezével vet véget életének – így Magyarországon, óvatos becslések szerint is 2000-2400 ember haláláért közvetlenül felelős. Mint említettük, a depresszió felismerését a betegek rosszul értelmezett szeméremérzete is akadályozza. Sokan hosszú évekig bolyonganak változatos szervi, pszichoszomatikus panaszokkal orvostól orvosig, míg végre-valahára kiderül, és maguk is elfogadják, hogy minden bajuk forrása a depresszió Pedig vannak olyan tünetek, amelyek egyértelműen jelzik a bajt: nyomott hangulat, döntésképtelenség, indítékhiány, szorongás, ingerlékenység, fáradtság, érdektelenség, az érzelmek kiürülése, a cselekvések gátoltsága. Így a teljesítmény is gyengül, a szexuális érdeklődés csökken. Alvászavarok is felléphetnek. Máskor a szervi tünetek vannak túlsúlyban, mint a székrekedés, fájdalmak, zsibbadás a test különböző részein, étvágytalanság (vagy ellenkezőleg), hatalmas étvágy, „bánatból nassolás”, gyengeségérzés. Ezek azok a betegek, akikkel szakorvosok tucatjai foglalkoztak, belgyógyász és reumatológus, ideggyógyász és sebész, aki, ha a betegnek pechje van, még a vakbelét is kiveszi... Tipikus esetben reggelente több a panasz. Nőknél gyakoribb, és ha fiatalon, harminc év alatt kezdődik, gyakran mutat családi halmozódást. Nem kímél senkit: Beethoventől Latinovits Zoltánig művészek, híres emberek tömege szenvedett depresszióban. A depresszió részjelensége lehet bizonyos betegségeknek, mint például a Parkinson-kórnak, többnyire viszont önálló kórkép. Megjelenése szerint lehet egy- vagy kétfázisú. Ez utóbbi a klasszikus pszichózis, a mániákus depresszió. Mint neve is mutatja, a depressziós szakaszok rendszeresen mániásba csapnak át, a beteg másik végletbe esik: feldobott, jókedvű, kórosan felgyorsult, rengeteget beszél. Lázasan tervezget, állandó tevékenységi késztetése van, meggondolatlanul mindenfélébe belekap. Hogy aztán váratlanul megint búskomorságba essen, és minden kezdődjék elölről. Lehet epizodikus, szezonális, például téli depresszió. Tavasszal aztán, amikor több a fény (ezen alapszik egyébként a divatos és meglepően sikeres fényterápia) a panaszok maguktól megszűnnek. Nem könnyű gyógyítani, bár bővülő orvosi ismereteink és az egyre több korszerű gyógyszer mellett korántsem kilátástalan a harc ellene. Az utóbbi években jelentek meg olyan igazán hatásos gyógyszerek, melyek megváltoztatva az agyi ingerületátvivő anyagok, az adrenalin, szerotonin stb. mennyiségét, közvetlenül az agy működésébe avatkoznak be, és jelentősen javítják a panaszokat. Továbbra is igen fontos a – többnyire gyermekkori – pszichés sérülések felderítése, a pszichoterápia, melybe sokszor belevonják a hozzátartozókat is (családterápia) és egyéb pszichológiai módszerek bevetése. Ide tartozik többek között az asszertív (önmegvalósító) tréning a beilleszkedési zavarok elhárítására, a különböző munka- és magatartásterápiák. Akárhogy is: foglalkozni kell vele. A panaszok egyértelműen enyhíthetőek, vagy akár meg is szüntethetőek. Hosszú, kitartó munka a kezelése. De megéri. Sok-sok ember életét lehet könnyebbé, szenvedésmentessé tenni.
Dr. Nemes János (Forrás: korkontroll.hu)